|| [24.v.] folyamodott a mély vallásos érzelmű fejedelem, s fogadást téve, hogy a Boldogságos Szűz tiszteletére szent egyházat fog Buda védfalai mellett építeni; s amint ez istenes fogadalmat megtevé, az a vas rögtön és magában kiesett. Ludovicus. Kétszeres kegyességét beszéled a jó fejedelemnek, mind hogy saját javával nem gondolt, az összes sereg érdekét tekintvén, mind hogy Isten segítségéhez folyamodott, ki a királyokat kegyelni szokta, miután szentelt emberekűl tekintvék e földön s mintegy isteni színt látszanak viselni. Mely mind két esetben magát Aeneást követte példányúl, kit a mi Márónk mindig „kegyes”-nek fest, mert ő sem hagyta a czombján kapott sebet bekötni, nehogy az ellenségnek okot adjon ezen örvendeni; s utóbb anyja, Venus segítsége által gyógyúlt meg. || [25.r.] Zsigmond. Azonban mellőztünk holmit, amik atyjának, Jánosnak legnagyobb dísze- és dicséretére válnak. Mert midőn egykor Ezembég, az aki Euboeát, mit most Fekete-tengernek (Negroponte) hívnak, meghódítá, dicsőn viselt dolgaival kérkednék, majd minden jelesb s hadi téren kitűnőbb török vezér s különösen Ali-bég jelenlétében, ki a magyaroknak mindig legbőszebb ellensége volt; s ezt kisebbítni s hírnevét csekélyleni kezdé, miután annyi éven át harczolt a magyarral, s még csak egy várost sem volt képes bevenni, hanem egyedül marhák és nyájak elhajtásával pusztítá a földet: Ali-bég, mint mondják, ekként válaszolt neki: „Ha te a magyarral harczoltál volna, || [25.v.] |