|| [11.v.] centum et quinquaginta millibus armatorum, classe permagna multisque tormentis ac plurimis elephantis, ut Pyrrhum Molossum aut Annibalem Carthagiensem diceres, quibus cum diu arcem oppugnasset, ita ut solo aequata moenia cernerentur, ipse cum paucis eruptione facta, ita hostem cecidit et fudit, ut relictis machinis et tormentis caeterisque instrumentis et impedimentis ei necesse fuerit in regnum suum redire. Lodo. Non minor haec Iani virtus fuisse videtur quam Romuli, qui Sabinos victoriae successu exultantes repressit, aut Horatii Coclitis, qui Porsennae Hetruscorum regis impetum sustinuit in ponte sublicio, donec a tergo abscinderetur pons. Sig. Hac ergo pugna gloriose confecta et re felicissime gesta mor- || [12.r.] bum ex assiduo multarum excubiarum et vigiliarum labore contraxit, quam ob rem in manibus sanctissimi viri Ioannis Capistrani testamento rite condito eidemque commendatis dulcissimis filiis suis, Ladislao et Matthia, diem suum obiit, e vita migravit vir fortissimus sempiternaque memoria dignissimus. Lodo. Hunc tam laudabiliter morientem comparare possumus Epaminondae Thebanorum duci, qui tum denique sibi avelli iussit spiculum, postquam ei percontanti dictum est clipeum esse salvum, ut etiam in vulneris dolore aequo animo cum laude moreretur: nam cum penitus fusos hostes ex animi sententia comperisset: Non finis, inquit, commilitiones, vitae meae, sed melius et altius initium advenit; nunc enim || [12.v.]

|| [11.v.] százötven ezer fegyveres, roppant hajóhad,  teméntelen ágyú- s számos elefánttal, úgy hogy a molossiai Pyrrhus vagy a carthagói Hannibálnak vélnéd. Kikkel midőn a várat soká ostromolta, úgyhogy védfalai a föld színeig lerontatának, ő, János, kevesed magával kitörvén, az ellenséget oly annyira tönkre verte, hogy az, gépeit, ágyúit s egyéb hadiszereit és poggyászát ott hagyva, országába visszatérni kénytelen vala. Ludovicus. Jánosnak eme jeles tette nem csekélyebb mint a Romulusé, ki a győzelmök sükerén felfúvalkodott sabinokat visszaverte, vagy a Horatius Coclesé, ki a Porsenna hetrusc király rohamát a sublíci hídon fentartá, míg háta mögött a híd fölszedetett. Zsigmond. E harcz dicsőséges és szerencsés befejeztével tehát, || [12.r.] a sok virrasztás és munka fáradalmai következtében megbetegedett: azért Capistrán János, ama szent férfiú kezeibe téve kellőleg szerkesztett végrendelkezését, s kedves fiait, Lászlót és Mátyást, neki ajánlva, elhúnyt a nagy és örökkévaló emlékezetre méltó férfiú. Ludovicus. Az ily dicsőségesen haldoklót Epaminondas, thebai vezérhez hasonlíthatjuk, ki csak akkor engedte a dárdaszigonyt testéből kirántani, miután kérdésére azt felelték, hogy a paizs megvan mentve, hogy a seb fájdalmaiban is nyúgodt kebellel, dicsőségesen haljon meg; mert megtudván biztosan, hogy az ellenség tönkretétetett: „életemnek, úgymond, nem vége közelg, ót társaim, hanem jobb és fölségesb kezdete.” Most hát, || [12.v.]

La battaglia di Nándorfehérvár (Belgrado)

THURÓCZY, Johannes, Chronica Hungarorum, Augsburgo 1488, fol. q8. MTAK, Inc. 843.