 
|
|
Ludovicus Carbo: Párbeszéd a fönséges fejedelem s Magyarország híres-nevezetes királya Mátyás dicső tulajdonai és viselt dolgairól a királyhoz intézve Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára: K 397
Egyikük Ernuszt Zsigmond, 1473-1505 között pécsi püspök (episcopus Quinqueecclesiensis), éppen a Mátyás elleni összeesküvés miatt kegyvesztett Janus Pannonius utóda a pécsi püspöki székben. 1494-től dalmát, horvát és szlavón bán is, meghalt 1505-ben. Feltehető, hogy a mű Ernuszt Zsigmond ösztönzésére született, egyrészt a püspöki kinevezésért akarván háláját így kifejezésre juttatni, másrészt kedveskedni királyának azzal, hogy annak dicső tetteit megörökítik. A másik beszélgetőtárs, Ludovicus Carbo (olaszosan Lodovico Carbone) 1435-ben született Ferrarában és ugyanott halt meg 1482-ben. Latinul író olasz humanista, aki Janus Pannoniusnak (1434-1472), a latinul verselő magyar költőnek és humanistának tanulótársa volt Guarino Veronese híres ferrarai iskolájában. Carbo csodálta és irigyelte Janus Pannoniust, de úgy tűnik, hogy kölcsönösen nem kedvelték egymást. Valószínű, hogy Carbo szívesen vállalkozott e mű megírására, részint a várható jutalom reményében, részint budai meghívásra számítva. Janus Pannonius epigrammát írt hozzá, gúnyos szójátékot csinálva nevéből (carbo, -onis, m = szén, izzó parázs): Ad Carbonem poetam:
Szép a neved magyarul, Carbo, de zsarátnok a lelked; (Berczeli Anzelm Károly fordítása) Carbo maga is verselt, amint Janus Pannonius is az előbb idézett vers címében a költő Carbóhoz intézi sorait. A most bemutatásra kerülő corvina prózájába is illesztett be saját verset: „Minden költőnek Pannóniát kell magasztalni ...” (Pannoniam debent cuncti celebrare poetae...) Érdeme, hogy sajtó alá rendezte Cicero beszédeit és az ifj. Plinius leveleit, emellett olaszra fordította Bessarion kardinális leveleit és beszédeit. Ünnepi alkalmakra írt beszédei közül több megjelent nyomtatásban. Mint költő, bár termékeny volt, jelentéktelen, sok verse fönnmaradt kéziratban itáliai könyvtárakban őrzött vegyes tartalmú kódexekben. Talán innen az irigység benne a sugárzó tehetségű Janus Pannoniusszal szemben. Carbót még az is írásra késztethette, hogy egykori tanulótársán, a nem csak hazájában, de Itália-szerte híressé lett, püspöki székig jutott, majd kegyvesztetté vált Janus Pannoniuson egy kicsit bosszút álljon. A dialógust Lodovico rögtön a szökevény pécsi püspök – itt még név nélküli, később többször név szerinti – elmarasztaló említésével, majd Zsigmond (és ennek apja) jó tulajdonságai dicséretével kezdi. Ezt a fonalat veszi fel válaszában Zsigmond, aki mindjárt ki is fejezi a háláját a királynak, jótevőjének, „aki szolgáinak inkább … hű állhatatosságát, mint nagyszerű tulajdonok ragyogását szokta mérlegelni” – ez is egy oldalvágás Janus Pannonius felé. Zsigmond sem riad vissza attól, hogy a királytól hálátlanul elpártolókat megszólja, de úgy véli, hogy az ilyen pártütő elveket Itáliában sajátítják el az ott tanuló magyar diákok. Ezért érthető számára, hogy Mátyás meg akarta tiltani az oda irányuló tanulmányutakat. Carbo szellemesen válaszol erre, igazi vita látszatát keltve. Zsigmond Carbót, mint nagy becsben tartott tanárt arra kéri, hogy Mátyást dicsőítse. A párbeszéd során aztán a Zsigmond szájába adott kérdések és elbeszélések mind ezt szolgálják. Hallunk Hunyadi János apród-koráról, majd csatáiról és fényes győzelmeiről, László kivégzéséről. Hunyadi János és fia, Mátyás mint a török ellenében a keresztény világ védelmezői állnak előttünk. Carbo szerint e dicsőségért nyerte el az apa a nemességet. Ezt a saját érdemekkel szerzett nemességet, amelyet Carbo többre tart, mint a nemesi születés jogán járót, többször is szóba hozza a dialógusban.
A kódex jellemzői: A mindössze 40 lapra, 80 oldalra terjedő, 184x128 mm nagyságú pergamen kódexet antikva rotunda betűkkel írták. Belső díszítése szerény: az 1. rektó lapon ferrarai fehér indafonatos keretdísz látható, s polikróm és aranyozott alapon egy díszes C iniciálé, alul Mátyás király – a szokásostól eltérő – címere. A 4. rektó lapon fehér indafonatos keretdísz három oldalon, s egy nagy méretű díszes, aranyozott A iniciálé. Albinia C. de la Mare neves angol paleográfus 1997-ben budapesti tanulmányútja alkalmával a Carbo-corvinát is megvizsgálta és megállapította, hogy a kódex másolója Nicolaus Mascatinus. Ugyancsak ő azonosította, hogy a 13r, 16v, 32v és 33v lapokon az emendálások Ludovicus Carbo kezétől valók.
Keletkezési ideje: A Mátyás királyról szóló dialógust Carbo 1473-75 között írhatta, mert szól a Vitéz János-féle összeesküvésről (1472), de nem említi, nem is tud még Beatrix és Mátyás tervezett házasságáról (1476). Azért is valószínű, hogy ez korai a corvina kódexek sorában, mert Mátyás nagy tettei között nem említi a híres, Mátyás nevét máig világszerte fenntartó könyvtárát. Feltételezzük, hogy már 1473-ban, Ernuszt Zsigmond püspöksége elején készült, hiszen ő a megrendelő. Provenienciája: Nem tudjuk, hogy a Carbo-corvina mikor került Dalmáciába (Split/Spalato), vagy Itáliába. – A fol. 3v kézírásos bejegyzése: Fratris Ambrosii Cacicei (Kačić?) Spalatensis Predlis Gnalis (Generalis?). 18. század(?). – Gróf Teleki József, a Magyar Tudományos Akadémia első elnöke vette meg (sajnos nem közli, hogy hol és kitől), s jelentette be Pozsonyban 1840. április 18-án kelt levelében az Akadémiának, hogy „e tudományos kincs benyújtásával szándéka megnyitni az első heti ülést...”. (RAL 3/1840) Teleki József, aki 1826 márciusában 30 000 kötetes családi könyvtárának felajánlásával megvetette a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára alapját, mint az Akadémia elnöke is szívén viselte a Könyvtár gyarapodását, s haláláig értékes darabok megvételével gazdagította. Az Akadémia Könyvtárában K 1393 számon őrzött Akadémiai Kisgyűlési jegyzőkönyvben az 1840. május 25-én tartott tizenkettedik ülés 108. pontja rögzíti a Carbo-kódexről szóló határozatot: „Kijelentve, hogy e’ kézirat az academiai Teleki-könyvtárhoz számíttassék; és az ajándékozó gróf’ megegyezése nélkül senki által ki ne adathassék. Melly nagybecsű ajándékért az ülés élénk köszönetet fejez ki, és arról a’ nagy gyűlést is értesíttetni határozza.”
Carbo Mátyás király dicséretéről folytatott dialógusából még egy példányról tudunk, amelyet a Vatikán könyvtárában őriznek Vat.lat. 8618 jelzeten. Ez tartalmazza Ludovicus Carbo más írásait is. A közte és a Zsigmond püspök közötti párbeszéd a 123-163. lapig tart, tehát terjedelme megegyezik a corvina kódex terjedelmével, de míg a vatikáni kódex papírra, addig a corvina kódex pergamenre van másolva. Ez is azt bizonyítja, hogy ez utóbbit szánták Mátyás királynak. A Carbo-corvinát Ábel Jenő átírásában – a Toldy-féle kiadás hibáit kijavítva –, és Kazinczy Gábor fordításában tesszük közzé az interneten. Ábel Jenő (1858-1889) egyetemi tanár, jónevű klasszikus filológus volt, s az Akadémia tagja. A magyarországi humanizmus kiváló kutatója (Corvincodexek 1879; Janus Pannonius életéhez és műveihez = EphK, 1879; Analecta monumentorum Hungariae historica. Pest, é.n.) Kazinczy Gábor (1818-1864) Kazinczy Ferenc unokaöccse, Vörösmarty és Toldy Ferenc barátja. Fennmaradtak versei, novellái, műfordítása, értekezései. Kiváló szónok hírében állt, erről Petőfi is írt útileveleiben. Kazinczy Gábor Zemplénben a reformpárti ellenzék élére állt. Világos után az ő karrierje is derékba tört. 1853-tól Toldy munkatársa a régi magyar irodalom nagyjai műveinek sajtó alá rendezésében. Több Molière-darabot fordított magyarra. Mind a latin szöveget, mind a fordítást Véber János, az MTA Könyvtára Kézirattára és Régi Könyvek Gyűjteménye munkatársa vetette egybe az eredetivel. A latin átírást Dr. Sajó Tamás, a Studiolum Kiadó igazgatója nézte át; ő adatolta a Carbo által idézett klasszikus apophthegmák forrásait, s készítette el a jelen kiadás angol és olasz változatát. A kiadás spanyol változatát Dr. Antonio Bernat Vistarini, a mallorcai Universitat de les Illes Balears professzora és a Studiolum Kiadó társigazgatója állította össze. A web-kiadást a Studiolum Kiadó készítette. Kazinczy Gábor fordításának kissé régies nyelvezetét és helyesírását megtartottuk. Csupán néhány jelentéktelen kiigazítást hajtottunk végre, így: a cz helyett c-t, vagy süker helyett sikert, eszélyesebb helyett eszesebb, látszatol helyett látszol, egesség helyett egészség, álladalom helyett állam szót írtunk. A korábbi századokban a külföldiek keresztnevét magyarra fordították, ettől eltértünk, s a két beszélgető közül az olasz partner neve Ludovicus és nem Lajos.
Dr. Rozsondai Marianne Irodalom: |
A címerről fentebb
említettük, hogy a corvina kódexek szokásos címerétől eltér. Tudjuk egyrészt,
hogy a kódexek gyűjtése Mátyás uralkodásának utolsó évtizedében vett nagy
lendületet, másrészt a címereknek a befestése mint a kódexek tulajdonjelölése is
az 1480-as évek második felében történt. A Carbo-corvina Mátyás korai kódexei
közé tartozik, a benne látható címer Mátyás 1461-62-ben Körmöcbányán vert pénzén
látható címerrel azonos. Nemcsak az ott tanuló magyarok révén lehetett sok körmöci arany Itáliában,
de Carbo maga dicsekszik Zsigmondnak e párbeszéd 7. rektó lapján, hogy „nem kerűlt több fényes arany kezünkre máshonnan,
mint az Istenáldotta Magyarországból”. Ez volt tehát a minta, amely alapján Ferrarában,
ahol a kódex készült, a címert befestették.