|| [38.v.] imperator factus discere procuravit, quod illos non appellandos homines esse perciperet, qui litteras non ignorarent. Docti enim ab indoctis tantum differunt, quantum viventes a mortuis. Robertus Siciliae rex inclitus atque philosophus, increpantibus amicis, quasi operam sapientiae regibus dare non liceret, quod tantopere in philosophiae studiis vigilaret, respondere saepenumero auditus est: se, si ita necesse esset, regno privari potius quam litteris velle. Quod prius Alexander Magnus ad Aristotelem scripsit, malle se singulari doctrina quam singulari potestate praestare, et cum inter ornamenta Darii Persarum regis a se devicti capsulam quandam preciosissimam repperisset, non ad alium usum esse voluit, quam ad Homeri sui vaginam et veluti vestem quandam. || [39.r.] Et cum in Sigaco ad Achillis tumulum astitisset: O fortunate, inquit, adolescens, qui Homerum rerum tuarum praeconem invenisti! Et recte quidem, nam nisi Homero litterarum principi et parenti ars illa extitisset, idem tumulus, qui Achillis corpus contexerat, res quoque illius obruisset. Sig. His tantis principibus invictissimus Pannoniae rex Matthias adiungi potest, quem fidei nostrae fortissimum clipeum appellare possumus et debemus, qui quamquam assidue bella gerit acerrima cum gente illa importuna et nomini Christiano infestissima, tamen etiam de novo in Pannonia studio erigendo cogitat, et nisi cavetis, praeclara quadam ingenia vobis eripiet. Lodo. Utinam dies illa cito illa adventet, qua Romanorum regem imperatoremque || [39.v.]

|| [38.v.] a tudományokat, midőn császárrá lett, tanúlmányozni kezdé, megtudván, hogy a tudományokban járatlanok, embereknek nem nevezhetők; miután a túdós a tudatlantól annyira különbözik, mint az élő a halottól. Róbert, Siciliának jeles királya és bölcsész, midőn barátjai korholák, hogy a királyoknak a bölcselkedéssel foglalkozni nem szabad, s miért fordít a bölcsészeti tanulmányokra annyi idő: gyakran válaszolt ekként: hogy ha a szükség kívánná, inkább országáról mondana le, mint a tudományokról. Amit egykor Nagy Sándor írt vala Aristotelesnek, hogy inkább a tudományokban, mint a hatalomban akar kitűnő lenni; s midőn az általa levívott persa király Darius ékszerei között egy nagy értékű szekrényt talált, más használatra nem akarta fordítani, mint Homerusának tokja- s mintegy takarójaúl. || [39.r.] S midőn Sygeumban Achilles sírja előtt megállt: „Ó szerencsés ifjú, úgymond, ki tetteid hirdetőjeűl Homért nyeréd.” És helyesen, mert ha Homér, a tudományok fejedelme és atyja, nem oly művész: ugyanaz a sír, mely Achilles testét eltakarta, tetteit is betemette volna. Zsigmond. Eme nagy fejedelmekhez sorolható Magyarországnak győzhetetlen királya Mátyás, kit hitünk legerősb pajzsának lehet és kell neveznünk, ki, ámbátor szakadatlanúl vészes csatákat vív ama vad s a keresztény név ellen bősz nemzettel: mindamellett gondja van a tudományok felvirágoztatására is Magyarországban, s ha nem ügyeltek, sok jeles elmétől megfoszt benneteket. Ludovicus. Bár jőne mielőbb az a nap, midőn Mátyást mint római királyt és császárt || [39.v.]

Mátyás király 1461-62-ben Körmöcbányán vert aranypénze.

Magyar Nemzeti Múzeum, Éremtár. A MNM szíves engedélyével.