|| [37.v.] s a kézi- és más aljasb mesterségeket űzők a városból közhatározatilag kiútasíttatának: Octavianus Caesar a tisztes tudományok oktatóit, s név szerént az orvosokat és szónokokat, hogy megmaradjanak, e rendszabály alól kivette. Titus Vespasianus, mind arra amit akart, nagy elmetehetséggel bírván, a tudományokkal és fegyverekkel foglalkozott, tanácsban bölcs és tettrekész egyiránt vala, görögűl pedig akként beszélt és írt, mintha csak született görög volna, s énekes és író kitűnő vala. Hadrianus, szintén nagy barátja a tudományoknak, a túdósokat mind nagy tisztességekkel gyámolítá, mind kincsekkel gazdagítota, méltatlannak tartván, hogy azok, kik másokat a nemes tudományok- s a feddhetlen erkölcsökre oktatnak, birtok és tisztesség nélkűl legyenek; s ő maga a művészet minden nemével foglalkozott; azon kivül zenész, véső, képíró s szobrász kitűnő vala, s akár merre fordítá elméjét, || [38.r.] maga kezével sokkal ügyesebben csinált bármit is meg, mint az e téren gyakorlott művészek. Aurelius Alexandert, kit Mammeásnak is neveztek, keresztény anya gyermekét, sohasem gátolta semmi, hogy naponként ideje egy részét a tudományokra, a másikat meg’ fegyveres gyakorlatokra ne fordítsa, a történetirókat és költőket pedig nagy tiszteletben tartá, félvén nehogy valami becstelenítőt jegyezzenek fel róla az utóvilágnak. Az ifjabb Theodosius a tudományokkal nem csak azért foglalkozott, hogy ismerje és túdósnak látszassék, hanem hogy tudva, jeles dolgokat műveljen s elméjét az erényre gyakorolja; mert testét a fáradalmaknak, elméjét a tudományoknak szentelé, mondván: hogy az ember érzékeit elnyomni és fékezni eként lehet. Martianus, mint ifjú s magánember megveté || [38.v.] |