|| [32.v.] nem munkálkodott, sem Tarquinius Priscus, sem Servius Tullius, kik, idegenekűl, mindamellett szennytelen hírnevök miatt, a római nép királyiszékébe emeltettek. Zsigmond. S a mi Mátyásunkat nem csak harczi dicsőség s vezéri tehetség díszesíti, hanem a léleknek ama szelídebb erényei is otthonosak kebelében: mérséklet, szívélyesség, előadási báj, nyájas társalgás barátaival, hálás érzelem az érdemesek iránt s páratlan bőkezűség; úgy hogy valahányszor ama Germanicus- vagy Vespasianus Titusotoknak hallom említését, kikben a lélek és test minden adományai egyesűlve voltak, mintha mindig a mi Mátyásunk lebegne szemem előtt. Ludovicus. A hadvezéri tehetség fő tulajdona ugyan egy királynak, s nem csak dícséretes, hanem nélkülözhetetlen, nem bántalmak okozása, || [33.r.] hanem visszaverése végett, s nem is tartandó tökéletes fejedelemnek, ki a haditudomány- és gyakorlattal nem bír. Ezért helyeselte Nagy Sándor Homer öszves versei közűl mindenek fölött azt, hol Agamemnonáról azt mondja, hogy „a jó király kell hogy egyszersmind nagy bajnok is legyen.” Flaccus is erre inte: „A szűk nélkülözést zord katonáskodással tanúlja tűrni az izmos gyermek, s a láncsája miatt félemletes lovag fékezze a bősz párthokat, s életét szabad ég alatt s veszélyek között töltse. Ekként kéri Aeneas Ascaniust: „tanúlj, gyermek, tőlem erényt és munkabírást”, és Evander tétova nélkül küldé Aeneással a maga Pallansát, hogy vezénylete alatt a katonáskodást és Mars fáradalmas munkálkodását || [33.v.] |