|| [24.v.] confugit religiosissimus princeps vovitque se venerabile quoddam sacrae virginis templum aditurum prope Budae moenia, quo devotissime facto voto repente sponteque sua ferrum illud excidit. Lod. Duplicem boni regis pietatem enarras, et quod propriam salutem neglexit, ut totius exercitus incolumitati consuleret, et quod dei imploravit auxilium, qui regibus favere solet, quod sacri quidam homines habeantur in terris divinitatisque aliquid prae se ferre videantur. Qua in utraque re Aeneam ipsum imitatus videri potest, qui semper pius a Marone nostro describitur; nam et ipse vulnus quod habebat in crure minime deligari patiebatur, ne hostibus laetitiam daret; et tandem Veneris matris subsidio curatus || [25.r.] est. Sig. Sed quaedam omisimus, quae in maximum Iani patris decus est et laudem referri possunt. Nam cum superiore anno Esembeghus ille, qui Euboeam expugnavit, quam nunc Nigrum Pontum appellant, res suas magnifice gestas coepisset extollere ibique adessent fere omnes insigniores Turchi duces rerumque bellicarum peritissimi, maxime vero Alibegos, qui acerrimus Ungarorum hostis semper extitit, detrahere eiusque laudem imminuere, quod tot annos cum Ungaris bella gessisset et ne unum quidem oppidum expugnare potuisset, sed pecoribus solum et animalium gregibus abigendis agros devastasset, Alibeghus ei hunc in modum respondisse fertur: Si tu cum Ungaris bella gessisses, aliter || [25.v.]

|| [24.v.] folyamodott a mély vallásos érzelmű fejedelem, s fogadást téve, hogy a Boldogságos Szűz tiszteletére szent egyházat fog Buda védfalai mellett építeni; s amint ez istenes fogadalmat megtevé, az a vas rögtön és magában kiesett. Ludovicus. Kétszeres kegyességét beszéled a jó fejedelemnek, mind hogy saját javával nem gondolt, az összes sereg érdekét tekintvén, mind hogy Isten segítségéhez folyamodott, ki a királyokat kegyelni szokta, miután szentelt emberekűl tekintvék e földön s mintegy isteni színt látszanak viselni. Mely mind két esetben magát Aeneást követte példányúl, kit a mi Márónk mindig „kegyes”-nek fest, mert ő sem hagyta a czombján kapott sebet bekötni, nehogy az ellenségnek okot adjon ezen örvendeni; s utóbb anyja, Venus segítsége által gyógyúlt meg. || [25.r.] Zsigmond. Azonban mellőztünk holmit, amik atyjának, Jánosnak legnagyobb dísze- és dicséretére válnak. Mert midőn egykor Ezembég, az aki Euboeát, mit most Fekete-tengernek (Negroponte) hívnak, meghódítá, dicsőn viselt dolgaival kérkednék, majd minden jelesb s hadi téren kitűnőbb török vezér s különösen Ali-bég jelenlétében, ki a magyaroknak mindig legbőszebb ellensége volt; s ezt kisebbítni s hírnevét csekélyleni kezdé, miután annyi éven át harczolt a magyarral, s még csak egy várost sem volt képes bevenni, hanem egyedül marhák és nyájak elhajtásával pusztítá a földet: Ali-bég, mint mondják, ekként válaszolt neki: „Ha te a magyarral harczoltál volna, || [25.v.]