|| [35.v.] ki ne lángolna mintegy a tudományok szeretetétől? Oly nagy, hidd el, a példák hatása, hogy a lelket a legsúlyosabb s rémesztőknek látszó dolgokra is képessé teszi. Themistocles, amaz athéni nagy férfiú, kérdeztetvén: miért nem tud éjszaka nyugodni? „Miltiades diadaljelei, úgymond, verik el szemeimről az álmot.” S Nagy Sándor diadalmai gyakran serkenték föl álmából, elméje elé tolakodva, Caesárt. Ki merné tehát tagadni, hogy a történelem a legmélyebb tanúlmányozásra méltó? Mert nem tudni más egyebet, mint ami ez idő szerént történt, annyi, szeréntem, mit gyermek lenni mindig. Ezért Alexander Mammeas, a császárok egyike, tanácsában fő helyt a történelemben járatos férfiaknak adott, miután || [36.r.] az elmúlt s megtörtént dolgok nyomán helyesb s érettebb ítéletet hozhatni a jövendőre néz. Mindez így levén, ki álmélkodnék, hogy mindazon nevezetes és derék fejedelem, kit a történet ismer, vagy maga is a tudományokkal foglalkozott, vagy legalább nagy becs- és tiszteletben tartá s kiváló szeretettel kegyelte a tudomány embereit. Országot jól kormányozni másként nem is lehetne, ámbár sokan nem így vélekednek, kik, semmi tanács által nem támogatva, ismeretektől nem gyámolítva, jeles tulajdonok dísze nélkül, tudomány által nem képeztetve, gyakorlati tapasztalás nélkül, a küzügyek kormányzására tolakodnak arcztalanúl, azt hívén, hogy csak az van helyesen, ami botor agyuk szerént intéztetik. Tudjuk hogy a nagy bölcsességű Salamon király nem csak a zsidó fejedelmeket, hanem minden görög bölcsészt s egyptomi és || [36.v.] |