|| [33.v.] megszokja kiállani. Mindamellett alig hihető, mennyire megnyeri a királyok és fő urak szívélyessége mind a hazafiak, mind az idegenek szívét, miként Sándorról és Caesarról olvassuk, kikhez inkább nyájas módjuk mint vitézségök miatt annyira ragaszkodtak katonáik, mert a bánás és beszéd még a jótéteménynél is inkább megnyeri az embereket. Hanem a tudományok iránt mily érzéssel viseltetik a ti Mátyásotok? Zsigmond. Nem is képzelhetnéd ily nagy dolgokat forgató fejedelemről; mindenek fölött pedig a történetek olvasása- s hallgatásában leli örömét. Ludovicus. Valóban a legfőbb és királyi tudomány a történetírás; levén, Cicero szerént, „az idők tanúja, az igazság világossága, az emlékezet élete, az élet tanára, a hajdankor ismertetője.” Ezt kétségbe nem vonja senki. Ugyanis ki tagadná, hogy a történészek || [34.r.] ismerése minden derék uralkodónak nélkülözhetetlen? Mert a történelemből tanúljuk, milyenek voltak a hajdankornak ama halhatatlanságra méltó férfiai; tanúljuk az országok igazgatásában követett fortélyaikat és rendszabályaikat; megismerjük azon béke- és hadban dicsőn viselt dolgokat s páratlan fényű s álmélásra méltó erényeket, miknek tanúlmányozásából okúlást meríthet korunknak bár mely fejedelme is, s nagy ügyek intézésében a hajdani férfiak fényes előképét tűzheti maga elé, s azoknak példája s gondolkozása által szilárdíthatja saját föltételeit. Mert bár a dicső fejedelem MÁTYÁS, veleszületett képességénél fogva, mind elmemélység mind hős jellemére nézve, akármi nagy ügyek vitelében az ó kor semmi példányára nem szorúlt || [34.v.]
Emblema unido de los Reyes Matías y Juan de Zapolya „Sua alienaque nutrit” (Ella nutrece tanto los suyos como los de otros) ZSÁMBOKI János (Johannes Sambucus), Emblemata, Amberes 1564, 161. MTAK, RM III 172. |