|| [17.v.] lelkesítsen. Mert a köztisztelet, úgymond Cicero, éleszti a művészetet, s a dicsőség mindenkit nagy tettekre s magas törekvésekre gyúlaszt. Ezért emeltek lovagszobrot a Capitoliumban egy hölgynek, Coeliának, ki Porsenna táborából, átkelve a Tiberis vizén, Rómába visszajött. Zsigmond. Azon csatában a vezér is elfogatott, hanem egy Verezes (?) nevű hadnagyunk árúlása folytán megmenekűlt, amiért utóbb a háború befejeztével, megadta hűtlensége árát, fejével lakolt. Ludovicus. Az árúlást irgalom nélkűl kell büntetni s kérlelhetetlenűl fenyíteni; miként Tullus Hostilius, Rómának harmadik királya is ádáz halállal lakoltatá Metius Suffetiust, az albánok vezérét: négy lóval tépette szét, s belső részeit kiszaggattatá, mert a rómaiak || [18.r.] barátjának színlelvén magát, valójában a fidenaeiekhez szított. Zsigmond. Mit mondjak ama Chermesina (Kremsier) város mellett vívott diadalról. A város felgyújtatván, megadta magát, s a cseh király fia Victorin kiszökvén, Veszela városban, hová parányi kiséretével menekűlt, elfogatott. Ludovicus. Nem kisebb dicsőségére vált ez elfogatás, mint midőn Africanus Siphaxot rabbá tevé, vagy mikor Paulus Aemilius Perseust, Macedonia királyát diadalban hozta magával. Zsigmond. Adj ehez egy mást, Nyitra mellett Kázmér, a lengyel király fia ellen, kit aztán, végső kétségbe ejtve, egy-két kísérővel, megfutamlani kényszerített, seregét ott hagyva, mely utóbb bevétetvén Nyitra városa, megadá magát. Az a || [18.v.] |