|| [7.v.] excellentissimis Italiae principibus conferendus? Lodo. Ego vero illum non conferendum modo, sed plane praeferendum censeo, cum eum pene solum perspiciamus intentum ad debellandum foedissimam Turchorum gentem, ad defendendam Christianam rem publicam, ad tutandum ecclesiasticum principatum; et quamquam eum domestica et intestina bella vexaverint, nulla unquam tamen ratione adduci potuit, ut cum barbarorum perfidia componere foedus aut inducias facere vellet, nunquam titubavit, nunquam spem abiecit, nunquam animo infractus apparuit. O alterum Marcellum aut Scipionem aut Caesarem! ut verissime in carmine illo meo cecinisse videar: Pannoniam debent cuncti celebrare poetae Adversum Turchos asperrima bella gerentem. || [8.r.] Eximium fidei decus et tutamina nostrae. Nam nisi Pannonii Turchis sine fine resistant, Actum esset magni pulchro de nomine Christi. Hoc agit invictus Matthias fortibus armis, Rex aetate sua toto memoratus in orbe: Plurima nam peragit Romano sanguine digna, Transtulit Ungariam generosae semina Romae, Iupiter omnipotens mutato sydere caeli. Sig. Minus haec, Lodovice, mira iudicabis, si Matthiae originem educationemque consideres. Pervenit, ut arbitror, ad aures vestras Ianii illius parentis eius fama pervulgata, quem sine dubio cum antiquis illis heroibus, quos tantopere admiramur, comparare possemus. Quot annos verus ille Christi miles pro sancta religione pugnavit! Meruit nimirum tanta hominis virtus, ut filio donaretur, qui ad regium || [8.v.]

|| [7.v.] Olaszország legjelesb fejedelmeivel egybehasonlíthatónak? Ludovicus. Sőt nem csak egybehasonlíthatónak, hanem elébek is teendőnek tartom, miután őt, majdnem egyedűl, látjuk, hogy az undok török faj hatalmát megtörni, a keresztény világot megvédeni, az egyházi uralmat megóvni törekedik; és ámbár hazai és belháborúk szaggaták, mégsem volt soha semmikép rábírható, hogy a hitetlen pogánysággal szövetkezzék, vagy fegyverszüneteljen; nem habozott soha, soha nem veszté el reményét, lelkében elcsüggedve nem látszott soha. Ó második Marcellus, vagy Scipio vagy Caesar! úgy hogy vajmi igazán éneklém én ama költeményemben: „Minden költőnek Pannoniát kell magasztalni, mely ádáz harczokat vív a törökkel, || [8.r.] s hitünknek fő dísze és védbástyája. Mert ha a pannonok nem állanának ellen mind végig a töröknek, vége volna a nagy Krisztus fényes nevének. Ezt a győzhetetlen Mátyás hatalmas fegyvere teszi, azon királyé, kit a maga korában tisztelettel emleget az egész világ, számos, római vérhez méltó tetteket cselekedvén. Magyarországba vitte át a nagy Róma magvait a mindenható Jupiter, megváltoztatva az ég csillagzatait.” Zsigmond. Nem fogod mind ezt, Lajosom, oly álmélatra méltónak találni, ha Mátyás eredetét s nevelését fontolóra veszed. Eljutott, gondolom, hozzátok atyjának, ama Jánosnak meszsze terjedt hírneve, kit az ó világ oly annyira csodált hőseihez méltán hasonlíthatnánk. Hány évig vívott Krisztusnak ama valódi katonája a szent hitért; mert e férfiúnak eme nagysága kiérdemlette, hogy oly fiúval ajándékoztassék meg, ki az ország || [8.v.]

János Hunyadi, Gobernador de Hungría

THURÓCZY, Johannes, Chronica Hungarorum, Augsburgo 1488, fol. r6. MTAK, Inc. 843.