|| [6.v.] honestissimam excusationem vestram liberoque sententia mea et penitus absolvo Italicam doctrinam ab omni criminis suspicione, in quo etiam rex ipse noster consentire videtur, qui nobis et in Italia permanendi et dulcissimos mores suavissimasque litteras vestras capiendi libertatem permisit. Sed velim, si me amas, omissa nunc pessimorum hominum ingratitudine de regia maiestate loquamur, de eius animi magnitudine disseramus, eius pulcherrima et fortissima gesta contemplemur. Nihil enim auribus meis accidere gratius posset, quam de magnanimi sapientissimique principibus mei laudibus audire, abs te praesertim, carissime praeceptor, quem tanto iam tempore Pannonii nostri mirifice dilexerunt. Lodo. Debeo quidem || [7.r.] et voluntati et dignitati tuae morem gerere, Sigismunde amantissime, cum Pannonicae genti vestrae plurimum sit obnoxia Ferraria nostra, annos ferme quadraginta nobilissimos adolescentes vestros humanitatis studiis instituere non cessat, nec alia ulla natio plus decoris et emolumenti nobis attulerit nec aliunde plures flagrantissimi aurei ad manus nostras venerint, quam ex beatissima Ungaria, ut gravissimus ille pater cardinalis Hispanus dicere solebat, tuque praeter caeteros discipulos meos me vehementer observes. Sigis. Si mihi vitam Dominus dederit, gratissimum discipulum Sigismundum appellare poteris, tu modo incliti regis mei memor esse velis. An tibi videtur Matthias noster cum || [7.v.]

|| [6.v.] tisztes mentségteket, s szavazatommal az olasz tudományosságot minden bűngyanútól fölmentem és oldom teljesen; s ebben, úgy látszik, királyunk maga is egyetért, szabadságot hagyván nekünk, Olaszországban maradnunk, s a ti finom erkölcseiteket s becses oktatásaitokat tanúlmányoznunk. De ha szeretsz, én most, ama gonosztevők hálátlanságának mellőztével, király ő felségéről ohajtanék veled beszélni, lelke nagyságáról értekezni, dicső és nagy tetteit venni vizsgálat alá. Mert semmit sem hallanék oly örömest, mint nagylelkű s bölcs fejedelmem méltó magasztalását, tőled különösen, szeretett tanár, kit régte már oly nagy becsben tartottak magyarjaink. Ludovicus. Fejet kell ugyan || [7.r.] hajtanom mind akaratod-, mind méltóságodnak, szeretett Zsigmondom, miután magyar nemzetednek igen sokkal tartozik a mi Ferrariánk, mely mintegy negyven év óta legnemesb ifjaitokat a széptudományokban képezi szakadatlanúl, s nem is köszönünk több díszt és hasznot egy más nemzetnek sem, sem nem kerűlt több fényes arany kezünkre máshonnan, mint az Istenáldotta Magyarországból, miként ama nagytekintélyű spanyol bíbornok atya szokta mondani. S te meg’ minden tanítványaimnál inkább méltányolsz engem. Zsigmond. Ha Isten élnem engedne, leghálásb tanítványodúl Zsigmondot fognád mondhati, ha ezúttal az én dicső királyomról megemlékezel. Találod-e a mi Mátyásunkat || [7.v.]

Vista de Ferrara

SCHEDEL, Hartmann, Liber chronicarum, Núremberg 1493, fol. CLIX. MTAK, Inc. 255.