|| [39.v.] Matthiam videamus! Sic enim et patris, et sua ipsius merita deposcunt atque efflagitant; et quemadmodum super Matthiam apostolatus sortem cecidisse novimus, ita de altero Matthia nobis sperare conceditur, fore aliquando ut ei sors imperatoria contingat, quod si, ut confidimus, evenerit, o qualem tunc ad Caesarem Matthiam orationem habebimus, cum in Italiam coronationis gratia proficiscetur! Tunc meum in Pannonios amorem omnes homines intelligent. Sig. Si te orantem, o Lodovice, Matthias audiret, maioribus, mihi crede, et honoribus et muneribus afficereris ab eo, quam ab Italis istis tuis, qui mihi tardiores et frigidiores videntur quam litterarum tuarum dignitas postulet; et certe curabo diligentissime, ut ad eius manus || [40.r.] disputatio haec nostra perveniat, ut eius maiestas intelligat se in Italia quoque habiturum ardentissimum praeconem rerum gestarum suarum. Lodo. Debemus quidem hoc facere omnes, quibus dicendi aut scribendi facultas data est, ut meritis laudibus afficiamus generoses principes (hanc enim potissimam mercedem virtus desiderat, gloriam) quod officium gratius esse consuevit, si ab iis fortasse praestatur, quibus maxime convenit quique aliquo pacto videantur obnoxii; quod mihi usu evenire et agnosco, et fateor. Nam si Pannonii propter eloquentiam Ferrariam colunt, debet Ferrariense ingenium et eloquim Pannonios colere et exornare. Itaque non desinet Carbo tuus fortissimum et sapientissimum regem Matthiam || [40.v.]

|| [39.v.] fognók üdvözölni; ezt kívánván s követelvén mind atyja, mind saját érdemei; s valamint tudjuk, hogy Mátyás sorshúzással nyert apostolságot: úgy szabadjon a másik Mátyásról is reménylenünk, hogy császári sors érje egykoron. Ami ha, mint hisszük, elkövetkezik: ó mily beszédet fogunk akkor Mátyás császárhoz intézni, midőn koronázása végett Olaszországba jöend! Akkor fogja látni a világ, mennyire szeretem én a magyarokat. Zsigmond. Ha téged ó Lajosom! szónokolni hallana Mátyás: hidd el, nagyobb tisztesség- s adományokkal jutalmazna ő is, mint emez olaszaid, kik, úgy látom, renyhébb- s érzéketlenebbek, mint tudományaid nagysága kívánja; s valóban el is fogok mindent követni, hogy ez értekezetünk || [40.r.] az ő kezébe jusson, s tudja meg ő Felsége, hogy viselt dolgainak Olaszországban is buzgó hirdetője lesz. Ludovicus. Azzal ugyan mindnyájan tartozunk, kiknek a szó vagy írás tehetságe adatott, hogy a nagy fejedelmeket érdemlett magasztalásokkal dicsőítsük; mert az erény követeli eme főjutalmat: a dicsőséget, s e kötelesség lerovása becsében növekszik, ha azt netalán azok teljesítik, kiket leginkább megillet, s kiknek az némi tekintetben tartozása. S így vagyok vele én is, elismerem és bevallom. Mert ha a magyarok az ékes előadás kedveért látogatják Ferrariát: a ferrarai elme és szónoklat tisztelni s magasztalni tartozik a magyarokat. Ezért nem szűnik meg soha a te Carbód Mátyás a hatalmas és bölcs király, || [40.v.]

Seal of Matthias from 1458 with the united coats of arms of Hungary, Bohemia and Dalmatia. MTAK, K 322/413.