|| [34.v.] enim valet ipse suis consiliis, ei non est necesse uti alienis vestigiis) tamen in isto tanto lumine et tanta acie ingenii sui, si sibi priscorum hominum imaginem proponat, confirmare potest se ipsum et in omnia suscepta negotia sua cum maiore alacritate incumbere, cum videat se ipsum id iudicare et sentire, quod prisci illi viri iudicaverunt et senserunt, quotiens clarissimorum virorum exemplis ad capessendam virtutem excitati sunt principes atque ad antiquorum imitationem generosa quadam aemulatione incensi, quemadmodum et Q. Maximum et P. Scipionem dicere solitos accepimus, cum maiorum imagines intuerentur, vehementissime sibi animum ad virtutem accendi et memoria rerum gestarum eam flammam || [35.r.] egregiis viris in pectore crescere, quae sedari prius non poterat, quam eorum famam et gloriam adaequassent. Quis enim, cum in historiis legerit M. Attilium Regulum acerbissimis doloribus et crudelissimis suppliciis affici quam fidem hostibus datam fallere maluisse, non se hoc modo instituat, moriendum potius quam aliquid turpiter faciendum? Quis, cum intellexerit Decium se ipsum pro civium et exercitus incolumitati devovisse, non ita se comparet, ut nullum pro salute patriae periculum subire formidet? Quis, cum ex historiarum monumentis perceperit maiores nostros, Pythagoram, Archytam, Platonem tanto studiorum amore flagrasse, ut totum pene orbem maximis laboribus peragrarent, || [35.v.]

|| [34.v.] miután saját belátása bármely téren elegendő, s idegen nyomokon járnia nem szükséges: mindazonáltal elméjének ily fénye s éle mellett is, ha a hajdankori férfiak képét tartja szem előtt, megerősítheti önmagát, s mind azt a mibe fog, annál serényebben űzheti, látván, hogy ő maga is úgy ítél és érez, miként ama régiek ítéltek s érezének. Hány fejedelmet buzdított nagy férfiak példája az erény útján haladni s gyúlaszta bizonyos nemes versenyben a hajdaniak követésére! Miként Quintus Maximus és Publius Scipio szokták, mint tudjuk, mondani, hogy az elődök képeit látván, lelkök nemes lángolásra lobbant, s a viselt dolgok emlékezete azt a tüzet éleszté || [35.r.] a jeles férfiak kebelében, mely mind addig lohasztlan volt, míg azoknak hírnevét és dicsőségét utól nem érték. Mert a történelemben olvasván, hogy Marcus Attilius Regulus a legbőszebb fájdalmakat s a legádázabb kínzásokat szenvedte inkább, hogysem az ellenségnek adott szavát megszegje: ugyan ki ne tökélné el magát, ekként halni inkább, mint undok tettet követni el? S látván mint áldozza föl magát Decius az állam és hadsereg javáért: ki ne készűlne el reá, hogy a haza érdekében bármi veszélyt se remegjen merényleni? A történelem emlékírásaiból megértvén, hogy a mi elődeinket, Pythagorást, Architást, Platót a tudományoknak oly szeretete gyúlasztá, hogy majd az egész világot roppant fáradalmak közt beútaznák: || [35.v.]

Matthias Corvinus, King of Pannonia

GIOVIO, Paolo, Elogia virorum bellica virtute illustrium... Basel 1575, 174. MTAK, Ráth F 1833.

Epigram by Paolo Giovio Jr.:

Vos o qui celeri gradu
Lucum Castaliae rupis & ardua
Parnassi iuga scandere
Certatis viridem per nemorum comam,
Qua rivo resonans sacro
Leni lympha fugax perstrepit alveo
Auratae cytharae modos,
Insignemque lyram ponite, ponite
Si quis posse putat suo
Cantu & grandiloqui carmine Pindari
Regem Pannoniae decus
Corvinum meritis tollere honoribus.
Nam si Moeonii senis
Seu quae Virgilii Musa canit Deos
Sese reddat ab inferis
Nec curet Siculae regna Proserpinae
Haud unquam valeat satis
Summis quam deceat, tollere versibus
Corvinum egregium ducem,
Quem nec laurigeri posset Apollinis
Laus, nec Pierii Chori
Princeps, dulce canens Calliope melos.