|| [33.v.] megszokja kiállani. Mindamellett alig hihető, mennyire megnyeri a királyok és fő urak szívélyessége mind a hazafiak, mind az idegenek szívét, miként Sándorról és Caesarról olvassuk, kikhez inkább nyájas módjuk mint vitézségök miatt annyira ragaszkodtak katonáik, mert a bánás és beszéd még a jótéteménynél is inkább megnyeri az embereket. Hanem a tudományok iránt mily érzéssel viseltetik a ti Mátyásotok? Zsigmond. Nem is képzelhetnéd ily nagy dolgokat forgató fejedelemről; mindenek fölött pedig a történetek olvasása- s hallgatásában leli örömét. Ludovicus. Valóban a legfőbb és királyi tudomány a történetírás; levén, Cicero szerént, „az idők tanúja, az igazság világossága, az emlékezet élete, az élet tanára, a hajdankor ismertetője.” Ezt kétségbe nem vonja senki. Ugyanis ki tagadná, hogy a történészek || [34.r.] ismerése minden derék uralkodónak nélkülözhetetlen? Mert a történelemből tanúljuk, milyenek voltak a hajdankornak ama halhatatlanságra méltó férfiai; tanúljuk az országok igazgatásában követett fortélyaikat és rendszabályaikat; megismerjük azon béke- és hadban dicsőn viselt dolgokat s páratlan fényű s álmélásra méltó erényeket, miknek tanúlmányozásából okúlást meríthet korunknak bár mely fejedelme is, s nagy ügyek intézésében a hajdani férfiak fényes előképét tűzheti maga elé, s azoknak példája s gondolkozása által szilárdíthatja saját föltételeit. Mert bár a dicső fejedelem MÁTYÁS, veleszületett képességénél fogva, mind elmemélység mind hős jellemére nézve, akármi nagy ügyek vitelében az ó kor semmi példányára nem szorúlt || [34.v.]
An united emblem of King Matthias and King Johannes of Zapolya „Sua alienaque nutrit” (Feeding her own offspring as well as that of others) ZSÁMBOKI János (Johannes Sambucus), Emblemata, Antwerp 1564, 161. MTAK, RM III 172. |