|| [30.v.] die convenire cum Turchis, nisi quid insidiose geratur. Interea deum invocant nostri. Denique tertia die orto iam sole pugnam ineunt ampliusque horis septem acerrime dimicatum est. Nostri ab innumerabili multitudine undique circumventi, quamdiu potuit eorum virtus, restiterunt. Tandem ad hostes victoria inclinavit fusique sunt nostri magna strage. Ter tamen exercitus a Iano instauratur, neque regi, quem iam aut captum aut capi videbat, deesse voluit, sed circa globum illum diutissime fortiter pugnans a confertissimis hostibus plurimis vulneribus acceptis rogatus a suis, qui vulnerato duce animum abiecerant, ne temere in hostes irrumpendo inutili morte sua cuncta secum traheret || [31.r.] (nam si tum vir ille occubuisset, actum erat prosus de imperio nostro) ex pugna defessus et saucius egreditur. Lodo. Similem se praebuit Ionannes Lucio Paulo, qui cum apud Cannas a Romanis infeliciter pugnatum esset Terentii Varronis, alterius consulis, stultitia et levitate, collegae sui errorem emendare maluit, quam propriae saluti consulere. Sig. De rege ipso varia quidem est opinio; alii eo proelio interfectum asserunt, alii in Turchi praetorio cum caeteris insignioribus viris capite obtruncatum. Ianus tamen tanta accepta clade non animo deiectus est, sed paucis post mensibus quantum potuit exercitum collegit et, ut fama est, quinquies eo anno cum Turcho conflixit semperque superior evasit. || [31.v.]

|| [30.v.] a csata napja iránt a törökkel megegyesűlni, kivevén a lesbőli támadásokat. Ezenben népünk Istenhez fohászkodik. Végre harmadnapra, nap keltekor már, megütköznek, s hét óránál tovább keményen folyt a harcz; a mieink, a számlálhatatlan sokaság által mindenfelől körülvétetve, mindaddig amíg lehetett, hősileg megálltak. Végre a diadal az ellenség részére hajlott, s a mieink roppant vereséget szenvedének. Mindamellett János három ízben rendezi újra a sereget, s a királyt sem akarta magára hagyni, – kit már elfogottnak, vagy az elfogatás veszélyében forogni látott – hanem azon csoport mellett soká hősileg vívott, számos sebet kapva a teméntelen ellenségtől; esdekelve kérvén emberei, kik a vezér sebesűltével elcsüggedtek, ne döntsön sikertelen halála által, merészen rohanván az ellenség közé, végveszélybe mindent || [31.r.] (mert ha az a férfiú akkor elesik, országunk menthetetlenűl veszve van) a csatából, kimerűlve és sebesűlten, távozik. Ludovicus. Akként tett János, mint Lucius Paulus, ki midőn a rómaiak Cannae mellett a csatát, a másik consul, Terentius Varro esztelensége s léhasága miatt elveszíték, inkább tiszttársa hibáinak helyrehozására, mint személyes érdekére gondolt. Zsigmond. A királyt magát illetőleg, eltérők ugyan a vélemények; némelyek azt állítják, hogy a csatában esett el, mások szerént a török táborban. De Jánost még ily csatavesztés sem csüggesztette el; hanem kevés hónap alatt kitelhető sereget gyűjtött, s hír szerént ötször ütközött meg azon évben a törökkel, s mindig diadalmasan. || [31.v.]