|| [8.v.] kormányára lépjen. Ludovicus. Emlékezem, hogy gyermekkoromban a János nevénél nem volt nevezetesb, s számtalanszor híresztelék itt a török ellen oly nagy sükerrel aratott fényes diadalmait. Zsigmond. Bámúlandóbbnak kell hogy látszassék Jánosnak ama nagy érdeme, mely szerént minden ösi ragyogás segédlete nélkül, mind nemességet, mind dicsőséget őmaga saját erejével s törekvésével szerzett, hogy – miként a ti Mariusotokról olvassuk – utódai mind tőle vegyék nemességök eredetét. Ludovicus. Ki kétli, hogy sokkal dicsőbb s a név ragyogását emelőbb, minerőnkből állni magasan, mint másoknak véleményére támaszkodva? másoknak előtte ragyogni, mint ösöktől nyerni nemes eredetet? Azok, szeréntem, nagy férfiak, kik nem a szerencse kedvezéséből, hanem erényeik segédlete által jutottak magas polczokra || [9.r.] s vívtak ki fő méltóságokat. Zsigmond. Jánosunk szerény eredetét – Hunyad városából – ugyan nem tagadhatjuk. Egy bárónak – miként nálunk nevezik – udvarában tartózkodván s a gyermekekkel neveltetvén, oly annyira bátor és merész volt, hogy gyakran, a gyermek-sereget ketté osztva, mintegy csataként ütközött meg s nagy tűzzel harczola. Ludovicus. Második Cyrus persa királyról beszélsz, aki, mint íróink s történészeink mondják, hasonlag cselekvék. Zsigmond. Valamikor Virgiliusnál olvasom, hogy Ascanius ugyanazt tevé, mindannyiszor a mi Jánosunkra emlékezem. S midőn ama báró, a gyermek nagyratermett s fényes indúlatait észrevette: Zsigmond dicső császárának ajánlá apródúl. || [9.v.]
Emperor Sigismund THURÓCZY, Johannes, Chronica Hungarorum, Brno 1488, fol. o3. MTAK, Inc. 414. |