|| [2.v.] visendam salutandamque accesserint, non abs te indonati abeunt; oratores, poetas, philosophos, doctos omnes pecuniis, vestibus onustos, generosis equis ornatos dimittis cogisque memores tui. Haec enim propria regibus et principibus est virtus; nam si caetera eis cumulatissime adsint, sola autem liberalitas desit, non sunt illi quidem ullo modo principatu digni, quem sola beneficentia commendant. Nec Deum ipsum amaremus, nisi eum nobis propitium fore speraremus. Quod probe intelligere videris, o munificentissime rex Matthia, qui praeclarissima quaeque ingenia dando, sublevando, largiendo tibi perpetuo devincire non cessas. Quae cum ita sint, necessitatem quandam et || [3.r.] obligationem eruditis omnibus imposuisse videris, ut nomen tuum cum omni posteritate adaequare nitantur. Quod et ego, si modo inter illos annumerandus sum, pro virili me facere aggrediar, cum praesertim a ditionis tuae hominibus, quos hic plurimos sub disciplina nostra hoc tempore habemus, incensus inflammatusque sim, et imprimis a reverendo et humanissimo praesule Sigismundo Hernesto, qui nunquam de tuis laudibus conticescit, qui cum divum Matthiam regem et benefactorem suum nominat, mella dulcissima lingere videtur. Quam ob rem dialogum scripsi, ubi cum mecum loquentem facio de amplissimis laudibus rebusque gestis tuis, summatim tamen et cursim, quas si mihi vitam Dominus || [3.v.]

|| [2.v.] kik a te Fölségedhez tisztelgés végett közelednek, nem távoznak tőled adományozatlanúl; szónok, költő, bölcsész, bár mi túdós férfiakat, pénz- és ruházattal megtisztelve, nagy értékű lovakkal megajándékozva ereszted el s kötelezed le, hogy Reád emlékezzenek. Ez ugyanis a királyok és fejedelmek tulajdonképi erénye; mert bármi dús mértékben bírjanak is a többivel, s csupán a bőkezűség hiányozzék: megszűntek méltók lenni a fejedelmi polczra, mire érdemessé egyedül a jótékonyság teszen. Istent magát sem szeretnénk, ha kegyelmeit megnyerni nem reménylenénk. Amit te, ó jóltevő Mátyás király, jóltudni látszatol, ki a bármi nemben kitűnő elméket adomány-, segéd-, s gyámolítással örökre lekötelezni meg nem szűnöl. Ekként levén ez, bizonyos kötelességévé || [3.r.] s mindazoknak, kik a tudományokkal foglalkoznak, hogy nevedet az utóvilág előtt halhatatlanná tenni ügyekezzenek. Amit én is, haugyan közéjök sorozandó vagyok, tehetségemhez képest megkísértek, főleg miután arra alattvalóid által, kik ez idő szerént itt, tanintézetünkben, nagyszámmal mulatnak, buzdíttatom s lelkesíttettem, s különösen a tisztelendő és nagytudományú fő-pap Erneszt Zsigmond által, ki a te magasztalásodban kifogyhatatlan, s ha ura és jóltevője, Mátyás király nevét kiejti, mintha a legédesb mézet élvezné ajkaival. Ennélfogva párbeszédet írtam, melyben őt magammal a Te dicső tulajdonaid- s tetteidről beszéltem: futólag azonban és röviden; mit, ha Isten élnem || [3.v.]